Ribizlidzsem mézzel



Elkészítése: A megmosott ribizlit gondosan kiválogatva szemezzük le a száráról. Helyezzünk a húsdarálóba egy 6 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát, és a megtisztított gyümölcsöt hajtsuk át rajta. Amennyiben ennél kisebb lyukátmérõjû tárcsát használunk, akkor a darálót a ribizlimag eltömi, és gyakran kell tisztítani. Ezután a szétzúzott gyümölcsöt szitán törjük át. Az áttörés legcélszerûbb módja, hogy a gyümölcspépet nagyméretû fakanállal addig kevergetjük, amíg félszáraz lesz. (Erre a célra egyébként már gyártanak tölcsér alakú, hajtókaros célkészüléket is.)
A sûrû rostos levet tegyük félre, a visszamaradt masszára pedig öntsünk annyi vizet, hogy ellepje, majd jól keverjük össze, és hagyjuk egy ideig ázni. Utána a kiázott pépet újra törjük át a szitán egy másik edénybe. Az így nyert gyümölcslevet ivóléként fogyasszuk. Ha túl savanyúnak találjuk, keverjünk bele egy kis mézet. A visszamaradt masszát egy elõzõleg megtisztított 5 literes befõttesüvegbe töltve öntsük fel bõ vízzel, és kézzel szétnyomkodva lazítsuk fel. Várjuk meg, amíg a ribizli magja leül az aljára, a héja pedig felemelkedik. Ekkor óvatosan öntsük le a héját egy szûrõkanálba mindaddig, amíg a maggal kevert részhez érünk. Ezután újra öntsünk vizet a pépre, és az elõbbiek szerint a maradék héját is szûrjük le róla.
A leszûrt héjból nyomkodjuk ki a vizet, és adjuk az elõször leszûrt rostos léhez, majd egy ismert ûrtartalmú zománcozott lábasban sûrítsük be. Ezt a mûveletet a Meggydzsemnél leírt módon min. 25 percig végezzük. Nem szükséges olyan sokáig fõzni a pépet, ha kevés zselésítõanyagot keverünk bele. Az édesítéshez literenként 40 dg mézet használjunk. Aki nyersen is kedveli a ribizlit, az csak 30 dg mézet tegyen bele, mert így jobban megõrzi a gyümölcs eredeti savas ízét. A legfinomabb dzsem az apró szemû, intenzív ízhatású ribizlifajtákból készíthetõ. Ha nagyon apró a ribizli, akkor a darálásnál 5 milliméteres lyukakkal ellátott tárcsát használjunk. A kuriózumok kedvelõi, fehér ribizlibõl is készíthetnek dzsemet. Sajnos egyelõre csak kiskertekben találkozhatunk ezzel a fajtával, pedig bõvebb termést ad, mint a piros változata. Arra azonban számítsunk, hogy az íze nem olyan markáns, mint a piros változatoké.
Megjegyzés: A ribizli sokak által kedvelt változata a feketeribiszke. Sajnos, a feketeribiszke vastag héja az áztatás során nem úszik fel a víz felszínére, ezért ebbõl a vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdag gyümölcsbõl csak öntetet készíthetünk a Málnadzsem után leírt módon. A besûrített rostos levet literenként 30 dg mézzel édesítsük. Más gyümölcsökkel ellentétben a feketeribiszke nagy elõnye, hogy hatóanyagait a hõkezelés során sem veszíti el, és a helytelen táplálkozásból eredõ mérgeken kívül eltávolítja a szervezetbõl a fémsókat, valamint a sugárzó izotópokat is.